Asztalka

Az Asztalka nem egy átlagos hely. Az Asztalka a Budai Vár aljában (vagy legalábbis valahol ott), egy szép nagy katolikus templom oldalában található apró kis cukrászda. Az én cukrászdám. Na jó, nem teljesen, de valahol már így érzem. Egy kedves ismerősöm indította 2013. szeptember 27-én, azóta én is része vagyok a történetnek; talán kicsit a formálója is. Szombaton és vasárnap reggelente felkelek, és ide veszem az utamat. Délutánig a pult mögött ácsorgok, tortát vágok, kávét főzök, számlát írok és mosolyogva beszélgetek a betérőkkel. Igen, az Asztalkában dolgozom. Nem sokat, csak épp annyit amennyi belefér. A történeteim egy rész innen származik, az életem külön fejezete ez a kis 45 négyzetméteres "gyémántdoboz", ahogyan sokan fogalmaztak ezalatt a két hónap alatt. Valahol úgy vagyok vele, mint amikor az ember bébiszitterkedik. Arra az időre rá van bízva egy kis, törékeny, kacagó vagy bömbölő gyerek, akit el kell látni, amíg az anyukája hazaér. Az Asztalka is ilyen: Mártáé, teljesen. De amíg ott vagyok, egy kicsit az enyém is. És ezért bátor vagyok írni róla.

Nálunk mindig történik valami

Kengyelfutó gyalogkakukkok lettünk

Oké, hivatalosan is utálom a hétvégéket. Két végigdolgozott nap után mondjuk nem is csoda. Kezdjük ott, hogy egy ideje már átálltunk a nyári nyitvatartásra (K-P: 11-20h; Sz-V: 11-19h), tehát az eddig havi 30 óra helyett havi 55-öt kell dolgoznom, ami sok. Tudom, nem sok, de nekem igen. Főleg,...

It's a wonderful world

Well, yeah. I know it's quite common to meet tourists in a patisserie, and more common in Asztalka 'cause of it's location. I know tourists climb down from the Castle and find this nice little place in the corner of the church, it isn't a surprise either they're comin' in. I know they like to speak...

Három nap szabadság...

... az három nap munka valaki másnak. Jelen esetben: szabadság a kollégáknak, és munka nekem. Persze ezzel semmi baj, az összes kolléganő megérdemli a pihenést, és amúgy is én dolgozom a legkevesebbet, szóval csak ne mondjak semmit. Nem is mondok, teljesen redben van ez így. De hogy két...

Nem mindig történik valami

Felfedeztem, hogy milyen rég írtam az Asztalkáról... Pedig biztosan kíváncsiak vagytok, hogy mi zajlik a kedvenc cukrászdátokban! (Mert ugye az. Ugye az?) Nos, az az igazság, hogy nem sok minden. Megy az élet, kezdjük jobban megismerni egymást, és kezd végre valmiféle csapat alkulni az ott dolgozó...

Megint valami

A mai nap megint egy érdekes nap volt az Asztalkában. Szépen lementem dolgozni tízre, mint egy jó munkaerő, és nem is volt gond egészen fél tizenkettőig (azon kívül, hogy a szomszédból megint bejöttek nyitás előtt, amit gyűlölök! Hogy nyisson az ember, ha közben ki kell szolgálnia?! Áh,...

Megbeszélt megbeszélés

Hétfő van. Nehéz ezt tudatosítani magamban, amikor már belépünk a vizsgaidőszakba. Hirtelen minden nap ugyanolyan lesz; nincs megkülönböztető esemény (a hétvégéket kivéve). Ezért nem biztos, hogy meglepő, ha ma úgy keltem, hogy vasárnap van. A dolog igazából nem lenne lényeges, amíg tudom, hogy még...

Csak egy átlagos vasárnap

Szóval az Asztalka. Ma érdekes élményem volt, kaptam hideget is, meleget is. A rosszat most hagyjuk, arról az előző blogbejegyzésemben volt elég. Inkább a jót mondom: kaptam egy témavezetőt! :))) Bejött egy házaspár, két kicsi gyerekkel, leültek - persze nem ment ilyen egyszerűen a dolog, a férjnek...