Ez vagyok én
Oké, be kell valljam, hogy szeretem a BBC Sherlockját. És nem csak azt. Más brit sorozatokat, brit színészeket, az ötórai teát: az egész brit kultúrát. De ez a blog nem erről szól. Ez a blog rólam szól, az én életemről, a mindennapjaimról - mint ahogy John Watson blogja a sajátjáról. Sosem tudom, mi kerül fel rá az adott napon. Ettől lesz izgalmas. ;)
Sokat írok. Az írás a lételemem. Magam és mások által elképzelt világokról, karakterekről, helyekről, de ugyanúgy a körülöttünk lévő világról, a mindennapokról, a barátaimról és ismeretlenekről. Az írás lényege a közlés, nem a befogadás. A befogadást nem lehet kikényszeríteni, az mindenkinek a saját döntése. De az, hogy én mit írok, az az én felelősségem. Én pedig igyekszem felelősen élni az életem.
Eta vagyok, egy átlagos huszonéves budapesti lány. Semmi különös nincs bennem, bár a barátaim talán ellenkeznének, ha ezt mondanám. :) Magyarország legnagyobb egyetemén hallgattam a tudást, de meg kell mondjam: nem ez éltet. Hogy ki vagyok igazából? Nos, erre nehéz lenne válaszolni. Egy lány, aki sci-fi-n nőtt fel. Egy lány, aki gyerekkorában esténként egy szétszerelt számítógép felett ülve nézte, ahogy a fiúk visszaszerelik az alkatrészeket. Egy lány, aki előbb tudott kezelni egy távirányítós autót, mint ahogy olvasni megtanult. Egy lány, aki mindezek ellenére képes együltő helyében végignézni az öt és fél órás Büszkeség és balítéletet, és a sokadik alkalom után még mindig hangosan kiabál, amikor Lizy visszautasítja Mr. Darcy lánykérését. Egy lány, aki álmodott már szerelemről, visszautasított és visszautasították már. Nem titkolom a hiányosságaimat, és nem vagyok büszke a tehetségeimre. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és hogy az ember élete túlnyúlik ezen a világon. Hogy ki vagyok valójában? Olvasd el a bejegyzéseimet, és megtudod. Én szeretettel és izgatottan várlak.
Eta
Csiper
Persze, nem vagyok egyedül. Egyedül az élet unalmas és keserű. Van viszont egy barátom, aki mindig mellettem áll, még akkor is, ha napokig nem is foglalkozom vele, csak mogorván lesétálom a megszokott útvonalat. Igen, ő Csiper. A világ leghűségesebb állata. Típusát tekintve egy kétezertizenegyes Illatos úti tacskókopó mix. Nem a legmenőbb vagy legmodernebb gyártmány, de nekem tökéletes - még ha alkalmanként el is romlik, és óvatosan helyre kell pofozni. Ő az, aki felidegesít, aki megnyugtat, akin a legtöbbet lehet bosszankodni és a legtöbbet nevetni. Csiper, az én kutyám.
Kukac
Kukac a sakál. Kukac a zakkant. Kukac a földönkívüli. Kukac: a zabigyerek.
Amikor először értesültem Kukac létezéséről, fájdalmasan feltört bennem, hogy miért ilyen kegyetlenek az emberek. Nem azért, mintha rossz sorsa lett volna; jó helyről származik, sosem bántalmazták, mindig szeretettel volt körülvéve. A létezése azért volt ennyire szívszorító számomra, mert nem az én tulajdonomat képezte, hanem Héráét. És főként azért, mert Héra tudta, hogy én egy barna mudi szukára vágyom, és pont egy ilyet szerzett be magának... Aztán kiderült, hogy Kukacka igényei túlnőttek Héráék képességein, ezért elkezdte pedzegetni, hogy nekem adja. Ez nagyon jól hangzott, persze semmilyen életfeltételem nem volt meg hozzá - aztán, ahogy egyre komolyabbra fordult ez a dolog, rájöttem, hogy döntenem kell: akarom-e Kukacot, vagy nem. Persze akartam, de ahhoz sok mindennek változnia kellett az életemben - és még mindig nem vagyok benne biztos, hogy megérte. De Kukac lassan egy hónapja velem éli a kis lökött életét, és azt kell mondjam, hogy lassacskán az életem részévé válik. Az összes kezelhetetlen hülyeségével, az összes füllecsapós cukiságával, és az összes kielégíthetetlen igényével együtt. Mert akárhogy is nézzük, Kukacka egy csodálatos lény, egy meg nem értett zseni. Vagy legalábbis meg nem értett.
Lányok
És természetesen itt vannak azok is, akik inspirálnak. Anyu, Szoknya, Phoebe, Mosoly és Nyuszi: a legjobb barátnőim. Ők azok, akikkel a világ végére is elmegyek, ha azt kérik. Akikkel még egy unalmas program is érdekes tud lenni, akikkel bármiről lehet beszélgetni (az aktuális politikai helyzettől elkezdve a menstruációig), akik annyira különbözőek és annyira hasonlóak! Nélkülük nem lenne élet az életem. Tudom, hogy bármilyen problémám van, megtalálom köztük azt, akivel megbeszélhetem, mert mindegyiküknek megvan a maga "szakterülete", amihez jobban ért, mint bárki más ezen a világon. És ezért nagyon hálás vagyok.
