2016. január 6.
Tegnap úgy feküdtem le, hogy még akartam Bibliát olvasni. Persze belealudtam már az imádságba, ami megelőzte volna, úgyhogy az olvasás már csírájában elhalt, ami alapvetően egy nagyon szomorú dolog - de tudjuk, hogy Isten a rossz dolgokból tud nagyon jókat faragni. Ez pedig úgy mutatkozott meg, hogy ma reggel, amikor felébredtem, úgy döntöttem, akkor is el fogom olvasni az Igét, és így is tettem. Nem mondom, hogy hirtelen megvilágosodott előttem Isten országának teljes működése a reggeli bibliaolvasás hatására, de egyvalami egyértelműen érződött utána: Istennel kezdtem a napot. Minden flottul ment, koncentrálni tudtam az adott feladatomra, az idegesség is kevésbé vett hatalmat rajtam, mint amennyire lehetett volna. És délután kettőkor ott tartok, hogy a napi munkám nehezebb része kész van, a kutyák boldogan alszanak, mert elfáradtak testben és agyban, én pedig egy jó ebéd után nekiugorhatok a délutáni teendőknek. Ennyit tesz, ha nem a magam beszűkült gondolatvilágával vágok neki a napnak.
És még az is eszembe juthat, hogy Kukac ma ünnepli (vagyis inkább én ünneplem) az első születésnapját. Isten éltessen, Kiskukac!