Agility Játékok Nemzeti Bajnoksága, 2014
Szóval, a mai nap, röviden.
Reggel keltünk, fáradtan, kicsit idegesen beültünk az autóba, hogy elinduljunk Tordas felé, ahol várt ránk Csiperrel eddigi pályafutásunk legnagyobb megmérettetése: az első agility versenyünk. Útközben felvettük Anyut, aki annyira aranyos volt, hogy elkísért minket, pedig számára nem sok izgalmat tartogathatott ez a nap (de hát erre vannak a barátok, nem?). Már idő előtt egy kicsivel kint voltunk, köszöntünk a többieknek, beregisztráltunk, és vártuk Banyát, hogy egy kis lelki támogatást kapjunk a verseny előtt. Persze késett, úgyhogy kis elveszett báránykákként kezdtük meg a pályabejárást - de a végére már ő is beesett, és én személy szerint egy kicsit megnyugodtam. Kaptunk egy marék kaját, és vártuk a sorunkat. Csiper nagyon ügyesen dolgozott, csak nagyon rátapadt a kajás kezemre, meg egy kicsit túl gyors is volt nekem, úgyhogy két megtagasdással, de egész szép idővel zártuk a menetünket (30 mp). Aztán jött a csapatváltó, ahol Csiper valamit elnézett, és kizártak, meg Cukiék is bekaptak egy kizárást, úgyhogy arról lemondtunk (persze Királykisasszonyék meg Fülesék hibátlant futottak, de hát ez már csak ilyen...), és a gamblerre már csak viccből mentünk fel. Nem is terveztem pályát, csak úgy felmentünk, de lehet, hogy pont ezt a lazaságot érezte meg Csiper, és olyan szépen futott, hogy végül elsők lettünk a kategóriában, Királykisasszonyékat is megelőzve (sőt, ők nem is lettek dobogósak; nem is értem, hogy). Úgyhogy nagyon elfáradva (Csiper azóta is alszik), de nagyon boldogan jöttünk haza. És nagyon örülünk, hogy ezt a napot is megértük, és semmiféle negatív tapasztalat nem maradt bennünk a versenyzést illetően. Úgyhogy mostantól irány a nagyvilág, meg az agilityversenyek!
