Az elátkozott hollandi
Szeretem Wagnert. Szeretem a német zenét, mert erő van benne, nem az az olasz vagy francia nyálasság, hanem keménység. És Wagner a legjobb német zeneszerző (bocs, Bach...). Sokan persze pont ezért nem bírják hallgatni, mert kemény. Meg hosszú. Meg túlzó. De nekem épp ez tetszik benne: az a monumentalitás, ami nem értelmetlen, hanem megvan a maga haszna. Mert alátámasztja a cselekményt, alapot ad neki, nem csak keretet. És ez még egy olyan "rövid" operán is látszik, mint a Bolygó hollandi.
Tegnap este operában voltam anyukámmal. A fent említett darabot hallgattuk, jó és rossz előadóktól, de zseniális zenével. Már maga a történet is nagyon wagneri: az elveszett hajós, aki hétévente partra száll, hogy egész életre hűséges asszonyt találjon magának - és az álmodozó lány, aki szánja az utazót, és a valóságtól elszakadva úgy dönt, vállalja az örökké tartó utazást, hogy a hajós megváltásra leljen. Önként vállalt tragédia, ahogy sok Wagner operában. És a zene... A zene mindig felemelő és mélybe taszító egyszerre, átjárja minden csontodat, felborzol és nyugtalanít, és gyönyörűséggel tölt el.
A bolygó hollandi legendája pedig nem a XIX. században keletkezett, már a XVII. században terjedt a szellemhajó híre. A legenda a következő:
Egy holland kapitány, Hendrik van der Decken útnak indult Amszterdamból, hogy vagyont szerezzen Kelet-Indiában. A Jóreménység fokánál heves viharba került, amely megszaggatta a vitorlákat és összetörte az árbocokat, és mivel pontosan a haladási irányával szembe fújt, állandóan visszavetette. Az elszánt kapitány azonban a legénység zúgolódása ellenére tovább hajózott, és megfogadta, hogy addig nem tágít, míg meg nem kerüli a fokot. Az ördög meghallotta és szaván fogta a hajóst, ezért kell az immár kísértethajónak az ítélet napjáig bolyongania a tengereken. Ám egy angyal megjelent a kapitánynak, és ígéretet tett neki: ha talál egy nőt, aki örökké hű marad hozzá, feloldozást nyer az átok alól, ezért hétévente kiköt, hogy asszonyt találjon magának, ám nincs nő, aki vállalná az átkot, így a hajó örökre a tenger fogja marad. [Wikipedia]
A szomorú Wagner operájában az, hogy a hollandi nem kér és nem is ad szerelmet Sentának, csupán a szánalmát használná ki - de mikor meglátja a lányt régi kedvesével beszélni, felbőszülve hajóra száll, s mikor Senta ezt meglátja, utánaveti magát a tengerbe, és megfullad. Így végül teljesíti a fogadalmat, és halálig való hűségével megváltja a kapitányt, a hajó elpusztul és elengedi a lelkeket.
Az opera gyönyörű, az üzenete megkapó, de sajnos az Operáról nem tudom ezt mondani. Találhatnának már egy normális női énekest. De addig is, operákat megismerni járunk oda. Talán egyszer az éneket is élvezni lehet majd.
Note: szerintem a Jégvarázs dalszerzői Wagnert hallgattak komponálás közben. Most hasonlítsátok össze:
...és a Disney verzió (a jobb összehasonlíthatóság kedvéért németül):
Szerintem érdekes a hasonlóság...