Egy éjszaka nehéz napja
Az éjféli vetítéssel kapcsolatos véleményemet itt már olvashattátok, most jön az azt követő nap kritikája. Mert hogy minden nehéz éjszakát kell kövessen egy nehezebb nappal.
Szóval, ott kezdődött a dolog, hogy nagyjából egy hónapja csináltam magamnak egy pénztárcát. Nem nagy cucc, kábé két óra alatt megvolt (leszámítva azt, hogy egy hétig készült, mert lusta voltam leugrani a Röltexbe cipzárért). Persze ilyenkor jön a magamutogatási vágy: a honlapra ki kellett tennem még elkészülte előtt, sőt, ki kellett írnom rá egy játékot, hogy a random összedobált alapanyagokból ki jön rá, mi is készül. (Hiba. Sose indíts játékot, aminek te készíted a nyereményét. Főleg, ha arra sincs időd, hogy éjjel aludj.) Egy lány végül sok próbálkozás után eltalálta a tárgy mivoltát, és megígértem neki, hogy készítek neki egy 11. Doktort ábrázoló babát (igen, ez ugyanaz, mint amiről itt olvashattatok). Nos, azt gondoltam, hogy még kedden be tudom fejezni, de nem. Annyira nem, hogy ma, miután 3-ra hazaértem, aludtam négy órát, majd fél tízkor felkeltem, és tizenegytől mostanáig ezt a babát varrtam. Nem, nem akarom kiszámolni, hogy ez hány órát jelent. Nem, nem akarom tudni, hogy mennyi pénzt kereshettem volna, ha ma inkább dolgozni megyek ehelyett. És az sem érdekel, hogy mi minden mást csinálhattam volna ma. Mert jófej vagyok, és megtartom, amit ígértem. Akkor is, ha ezért ma éjfélkor fogok lefeküdni, és holnap kések olaszról azért, hogy a csöppséget átadhassam az új tulajdonosának. A lényeg, hogy túlvállalni magad nem csak azért nem érdemes, mert kimerülsz, hanem azért is, mert sosem lesz már lehetőséged visszakapni azt az időt, amit mással is eltölthettél volna. Akkor sem, ha így kevesebbet tehetsz másokért. Mert nem feltétlenül akkor adsz, ha tárgyat adsz. Néha sokkal többet ér egy-egy beszélgetés, vagy csak együtt eltöltött idő.
Azért nem bántam meg, hogy megcsináltam ezt az apróságot ennek a lánynak. Úgy érzem, örül neki, és jó tudni, hogy valakinek tetszik, amit csinálsz. Úgyhogy, végül is, nem volt hiábavaló ez a nap. Csak a tüdőm ne fájna, amikor köhögök... :/
Na, kaptok egy képet az elkészült műről (a fez levehető! ;) ):
