Ételletargia
Rájöttem, hogy kezelhetetlenül, végérvényesen, elkeserítően öngyilkos hajlamú vagyok. És még okom sincs rá.
Oké, még mielőtt mindenki halálra rémül, nem akarom magam a metró elé vetni, több kiló pirulát sem fogok bevenni, és a köteleket sem kell eltávolítani a lakásból. Nem, nem depresszió, vagy elkeseredettség visz az öngyilkosság felé, sőt, még csak nem is akarok meghalni. De egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy ha nem érzem jól magam, nem teszek ellene. Nem csak lelki önelhanyagolásról van szó (amiben azért még mindig jeleskedek - de talán mégis jobban állok sokaknál), hanem inkább fizikairól. És főleg akkor, ha éhes vagyok.
Nem röhög. Ha akart, se röhögjön, kedves olvasó, azért nem ennyire banálisan humoros a helyzet - a kaja komoly dolog. Enni kell. Enni tulajdonképpen jó is, és szükséges, és semmi kifogásom nincs ellene. Csak éppen nem teszem. És ha nem eszem, akkor leginkább nem éhes leszek (fura módon), hanem levert (ez nem fura): nehezemre esik felállni, fáj a fejem, szédülök, nem tudok gondolkodni. És ez mind teljesen normális - ezek az alacsony vércukorszint tipikus tünetei. A gáz benne csak az, hogy míg a testem jelez, hogy baj van, az agyam nem a vészprogramot indítja el (ti. azt a jelenséget, amikor minden szembejövő morzsát felfalsz), hanem a letargia programot. "Nem tudok felkelni." "Nem tudom, mit egyek." "Nem érzem magam jól, visszafekszem inkább." És mindig ez az utolsó győz, mert ha az ember nincs jól, lefekszik, ez a jól bevált szokás. Csakhogy az alacsony vércukron ez a legkevésbé sem segít - ha talán csak annyiban, hogy kevésbé rohamosan fog tovább csökkenni.
Mindez azért jutott eszembe, mert jelenleg is ilyen állapotban vagyok, de ahelyett, hogy felkelnék enni, inkább itt fekszem a szobám sarkában, és írok róla, hogy nem kelek fel.
Még jó, hogy vannak kutyáim. Mert ha más nem is, az a tudat, hogy elkell vinni őket sétálni, ki fog rángatni a sarokból, és meg fog etetni velem egy almát. Vagy kiflit. Vagy legalább egy pohár tejet.
Áldott legyen az Atya, aki teremtette a mennyet és a földet. És a kutyát.
Update: Ettem. És tényleg sokkal jobb minden.