Hogyan lazsáljunk el egy napot egy pillanat alatt

2014.03.26 23:40

Ma szerda van. Igen. Nálatok is? Akkor jó. Mert nálam valahogy hirtelen szombat lett.

Tegnap este még úgy gondoltam, hogy jó korán lefekszem, kialszom magam, reggel hatkor felkelek, elmegyek suliba, beülök az óráimra, majd délután hazajövök, és este elmegyek az Operában megnézni a Bolygó hollandit. Na, a terv ott dőlt föl, amikor este fél tizenegykor még nem kerültem ágyba.
Nem, helyette vacsoráztam, gépeztem: csak a szokásos. És amikor rápillantottam az órára, már tudtam, hogy ebből nem lesz reggeli felkelés. Nem baj, jobb előre tudni a vereséget és feladni a csatát, mint váratlanul megszégyenülni a túlerővel szemben. Úgyhogy este eldöntöttem, hogy ma nem megyek be suliba (amúgy is minek? csak hülye óráim vannak szerdán...), hanem elvégzek néhány elmaradt itthoni tennivalót - például megvarrom nagymamámnak a születésnapi ajándékát (igen, gondoltam, hogy kitaláltátok, a szülinapja decemberben volt). Meg hasonlók.
Reggel szépen fel is keltem (illetve keltett Rege, mert nagyon akart már sétálni menni), összekaptam magam, és a kutyasétáltatás-reggeli kombó után gondoltam, kicsit még kimegyek a kertbe az öcsémmel, mert miért ne. Kutyástul kimnetünk, épp, amikor hazaért unokatesóm a saját kutyájával, és lent hagyta, hadd játszon kicsit. Persze ebből az lett, hogy elindultunk sétálni a parkba, ahol a kutyák szaglászni, öcsém meg játszóterezni tud. (Mondanom sem kell, hogy már 11 felé járt az idő, amikor elindultunk, ergo fél 12-re értünk haza.) Ezután kezdődhetett volna a nap "értelmes" része, ami persze megint úgy kezdődik, hogy csekkoljuk az e-mailjeinket. Meg a facebook-unkat. Éés rájövünk, hogy mekkora királyság már a crackvid (ha nem tudod, mi az, katt ide), és mi is csinálhatnánk egyet. Vágóprogramunk végülis van, úgyis meg kell tanulni használni. És itt jön az a bizonyos "pillanat". Amikor belekezdesz valamibe, amiről tudod, hogy nem kéne, mert tuti nem fogsz tudni lekattanni róla egy jó ideig. De hogy aznap nem, az biztos. Úgyhogy jött az eszement videóvágás, zenealáfestés, feliratkészítés meg minden, ami csak lehetséges egy amatőr vágóprogrammal. Merthátugyeazért megkelltanulni kezelniakicsikét, ha már van. Úgyhogy én megtanultam. Egészen délután négyig.
Persze ilyenkor jön a kutya, hogy neki azért már mégis csak sok, hogy egész nap itt tespedek az ágyon, és még csak rá sem nézek: legalább sétálni menjünk már el. És sétálni muszáj, úgyhogy fogod magad, elviszed őket egy jóó nagy körre (hogy azért mégis csak legyen értelme a napodnak), majd hazaérve folytatni akarod, amit elkezdtél - de ráébredsz, hogy nincs már rá időd, mert el kell kezdened készülődni az esti operára: zuhany, hajmosás, ruha, smink - éés máris késésben vagy, pedig még nem is ettél semmit. De ugye tudjuk, hogy az evés a legkevésbé fontos emberi tevékenység, ezért akár ki is maradhat. Aztán rájössz, hogy mégsem lesz jó, mert nincs nálad semmi készpénz, ezért nem fogsz tudni útközben sem venni valamit, és már a buszon vagy, úgyhogy haza sem tudsz futni kápéért. Persze az ember anyukája azért van, hogy ellássa, úgyhogy amint odaérsz és elmeséled a történteket, rögtön fog és bevisz a legközelebbi CBA-ba, és vesz neked kaját. Ami jólesik. Tényleg. Kellett már.
Aztán beültök megnézni az operát, körülöttetek mindenki zsibong - mint általában - az előadás alatt, de Wagner, úgyhogy figyelni kell, mert jó. Hazafelé menet megnézed a mobilod, felhívod a tanárnődet, aki elmondja, hogy tudott jegyet szerezni a pénteki előadására (Győrbe, hol máshol lenne), meg a barátnőd öccsét, hogy érdeklődj az állapota és ügyeinek folyása felől (persze csak visszahívod, mert magadtól sosem jutnál el addig, hogy te hívd föl), aztán meg a barátnődet, hogy gratulálj a cuki öccséhez. És amikor hazaérsz, már megint nem jár más a fejedben, csak, hogy hogyan lehetne összerakni a crackvidet. Belekezdesz, de rájössz, hogy ehhez frissebbnek és 2 órával többel rendelkezőnek kéne lenned, úgyhogy feladod, és inkább blogot írsz, mert ahhoz legalább értesz. Mert az legalább érdekel valakit. Mert az hasznosabb, mint a videógyártás (kivéve, ha te vagy Szirmai Gergő; ez esetben: üdvözöllek, Hadvezér uram, a terepi szemlén). És mert a vágás úgyis arra emlékeztet, hogy megint elcsesztél egy teljes napot - a semmire.

Note: Ez az értelmetlen létezés tökéletes receptje. Amennyiben Ön vagy szerettei így kívánnak élni, kérem, fogadja kitörő örömmel eme kis írást. Amennyiben Ön az értelmes lények kicsiny populációjába tartozik, kérem, olvassa iróniával, és a szerző teljes lesajnálásával. Üdvözlettel: Terry Pratchett - akarommdani: Eta.