Holdraszállás, avagy Mr. Blunt Budapesten
Oké, ér irigynek lenni. Mert én ott voltam! ^^
Igen, tegnap James Blunt koncert volt a Sportarénában, és én ott voltam. Már vagy fél éve megvettük a jegyeket Kolléganővel, és én már régóta nagyon vártam, hogy eljöjjön ez a nap. Épp ezért nevetgéltem egy kicsit Kolléganőn, amikor vasárnap bementem, és megkérdeztem, hogy hogyan találkozzunk holnap - mert nem értette, miről beszélek. James Blunt koncert? Jaaa, hogy az holnap van?! De semmi gond, örült, hogy eljött az alkalom, és tegnap fél nyolckor együtt elindultunk egy kalandra.
Helyjegyünk volt, de nem is jó helyre, és nem is találtuk meg a helyünket. Nagy gáz nem volt, egy ideig elücsörögtünk a lépcsőn, aztán elkezdtünk kacsintgatni a lejebbi, üres székek felé. Mert hát úgyis mindig van, aki nem jön el... Úgyhogy lementünk a korláthoz, és onnan hallgattuk végig Radics Gigit, mint előzenekart. A fél stadion még üres volt, kint büféztek, ácsorogtak az emberek, úgyhogy még mi is vártunk a helyfoglalással. Aztán amikor már Gigi is elénekelte a maga számait, úgy döntöttünk, leülünk. A szélére, hogyha valaki esetleg fel akarna állítani, ne legyen olyan gáz. De senki sem akart (bár én és Kolléganő is végig idegroncsok voltunk, és a bejáratot figyeltük, hogy mikor jön be egy tömeg, aki közli, hogy a helyükön ülünk), úgyhogy lassan kivártuk, amíg felhangzott a Zarathustra, és belépett a színpadra Mr. Blunt és kis csapata. Kicsit aggódtam, mert láttam, hogy nagyon show-ra veszik a figurát. Mindig aggódom, amikor egy ideálomat látom élőben: vajon tényleg olyan, amilyennek képzelem, vagy ő is csak egy magát megjátszó, nagyképű "sztár". James szerencsére nem volt kifejezetten negatív élmény, de azért kicsit többre számítottam. Amikor Hugh Laurie-t láttam élőben, azt tudtam mondani, hogy bár előadó, kifejezetten jól kommunikál a közönségével, és tényleg kommunikál velük. James "kommunikációja" nagyjából abból állt, hogy a számok között, alatt néha elkiabálta magát, hogy BUDAPEST, vagy KÖSZÖNÖM. Ez nem igazán fogott meg. Szóval mint ember nem volt nagy élmény, de mint showman egész elfogadható volt. Jól manipulálta a tömeget: énekeltünk vele, felálltunk, ha kérte, leültünk, ha kérte, a színpad elé mentünk, ha kérte (már aki tudott; a biztiőrök nem nagyon engedtek le - mi már meg se próbáltuk), tapsoltunk, visítoztunk: szóval buliztunk. Jó volt a válogatás, amit összerakott (Same Mistake, 1973, Carry You Home, When I Find Love Again, Postcards, I'll Take Everything, I Really Want You, Sun on Sunday, High, You're Beautiful, Wisemen, Tears and Rain, Billy, So Long Jimmy, Satellites, Heart to Heart, Blue on Blue, és persze a Stay the Night, a végén egy utolsó, fergeteges Bonfire Hearttal), és kaptunk egy új számot is, szóval kifogásunk nem lehetett. Jól éreztük magunkat. Miért volt mégis emlékezetesebb a Hugh Laurie koncert? Talán a kisebb hely, talán az otthonosan berendezett színpad, talán a több szöveg miatt a számok között. Nem tudom. Talán a társaság? Igaz, hogy Kolléganővel ritkán beszélünk, és nem is ismerjük egymást olyan régóta, mint Nazgúllal, de jóban vagyunk. Valahogy neki más a "bulizós oldala", mint nekem vagy Nazgúlnak. Nem annyira "hülye", mint mi. Talán hiányzik Nazgúl? Nem tudom. Talán, ha Anyuval megyek, más lett volna. Vele lehet bulizni, és nem kell visszafognom magam úgy, ahogy Kolléganővel, vagy akár Nazgúllal. Mert igen, ők is a barátaim, de Anyu a "legjobb ötös" közé tartozik. Akik mellett magam lehetek, teljesen.
Visszatérve Mr. Bluntra: jó volt, de lehetett volna fergeteges is. Mindenesetre, ha legközelebb koncertjegyet veszek az Arénába, tuti a legolcsóbbat veszem. Úgyis marad szabad hely a gazdagok között. ;)
Smoke Signals, élőben. :)