Két hónapos e-mailezés története
Az Asztalka blogban már említettem, hogy volt egy amber, aki bejött a cukrászdába, és a végén lett egy szakdolgozati témám. Nos, most folytatom a történetet.
Miután e-mail címet cseréltünk, hosszas e-mailezésbe kezdtük (nevezzük Gábornak) Gáborral, és úgy döntöttünk, azt az embert kérjük meg belső témavezetőnek, akinél eredetileg írtam volna a diplomámat. Ahhoz, hogy ő döntsön, két hét kellett. Két hét, miután úgy döntöttem, hogy most elég volt, megkérdezem, hogy mi van. Megkérdeztem. Nemet mondott. Kínos. Itt kezdődött a lótifuti. Gábor egy hihetetlen ember, rögtön kézbe vette a dolgokat, egy percet sem kellett nekem ezzel foglalkoznom: sőt, ő direkt kérte, hogy intézhesse az ügyemet. Meglepődtem. Nem ez az általános hozzáállás a tanárok körében.
A lényeg ez: Gábor azonnal elkezdett utánanézni, hogy hogy működik a külső konzulenses szakdolgozatírás. Két hét, mire kiderült, hogy sehogy: BSc szakdolgozatnál nem fogadnak el külső témavezetőt. Remek. Hogy lehet mégis megoldani? Kell egy belső témavezető, valaki, aki vállalja, hogy a neve alatt fusson egy tőle független projekt. Actually, nem egy olyan pozíció, amit bárki kifejezetten kedvelne. Mondhatnám úgy, hogy az ELTE-TTK Biológia szakán megvetik a belső témavezetőséget. Utálják. Mi az, hogy nem vele dolgozik a hallgató? Mi az, hogy nem az ő témáját viszi? Mi az, hogy segítsen valaki másnak a témáját végigvinni? Segítség? Seriously? Fuck it!
Nos, nagyjából így indultam neki, nem sok reménnyel a helyzetnek, azt várva (a pesszimizmusomnak megfelelően), hogy majd kell egy másik témát találnom, egy másik témavezetővel. De Gábor nem adta fel. És ez a leghihetetlenebb ebben, hogy ha rám lenne bízva az ügy, szinte az első percben feladnám. De ő nem, és ez engedte meg, hogy végül elintézte: kellett hozzá két hónap, de talált egy embert - egy olyan embert, akivel a legszívesebben dolgoznék együtt ezen az egyetemen -, aki vállalta a témavezetőségemet, azzal együtt, hogy nem az ő témája, és nem lesz belőle profitja. Másnak lesz segítség, másnak fog hasznot hozni az, amin ő dolgozik. Ez egy olyan hozzáállás, amivel én még nem találkoztam ezen az egyetemen. És ez szomorú. Nagyon szomorú. De nekem megadta Isten, hogy legyen körülöttem két olyan ember, akinek nem degradáló másnak segíteni, és ez hihetetlen csoda. És pénteken megismerek egy harmadikat is, és csak remélni tuom, hogy fogok tudni dolgozni mindhármukkal. De azt hiszem, ha már eddig eljutottunk, már nem lesz akadálya a dolgoknak. Adja az Úr, hogy így legyen.