Kis Herceg
A varrás az egyik lételemem. Mindent megvarrok, ami tetszik, és minden tetszik, amit varrni lehet. Ennek persze van hátulütője is (mint mindennek): ha sokan tudják, hogy szeretsz varrni, akkor sokan jönnek hozzád kérésekkel. Varrd meg ezt, varrd meg azt, tanítsd meg, hogy kell csinálni, ésatöbbisatöbbi. Alapvetően szeretem, ha hasznomat veszik, és segíteni is szeretek, úgyhogy nem szoktam nemet mondani egy-egy ilyen kérésre. De van, hogy megbánom...
Ma egész nap egy Doktor-babán dolgoztam, amit 15-ére ígértem egy lánynak. Mindig így van ez: azt hiszem, hogy egyszerű lesz, és akkor derülnek ki a turpisságok, amikor belemélyedek. Úgyhogy nem lett kész ma a bábu, és kérdéses, hogy szombatra meglesz-e, de igyekszem. Ez a megbánt része a dolognak.
A másik mai projekt viszont kellemesebb: a legkedvesebb barátnőm (Eszter, igen, szintén...) számára készülő Kis Herceg-kabát. Elég sok dolga van mostanság, épp a láb és a lábfej izmait tanulja, és seígtséget kért a 'Bábkészítés alapjai' órájához. Már majdnem mindennel kész van, de még a Kis Herceg babájának nincs meg a kabátja - és ez valahogy nem fért bele neki az izmok mellé. Én pedig szívesen segítek - persze nem számoltam azzal, hogy én is egész nap varrni fogok, és estére már kifolyik az én szemem is (hogy a varrógéppel való ordibálást nem is említsük)... De legalább itt vagyok nála, és szórakoztatóbb így együtt. A kabátka meg majd csak elkészül valahogy - az izmokkal együtt. :)