Little Tawnies

2014.02.23 20:49

Mindig ámulatbaejtően lenyűgöző élmény, amikor az ember egy nem kommon madárfajt láthat testközelből, de vannak pillanatok, amikor ez az élmény egy olyan mély lenyomatot hagy az emberben, amit soha nem felejt el. A ma este is ilyenben lehetett részem.

Már írtam arról, hogy nagy madárrajongó vagyok, szívesen etetem és nézegetem őket az ablakban - ezek rendszerint kis énekesek, amik a dióra jönnek. Így is sikerült már egy-két csodaszép, ritkább fajt meglesnem, de a ma este minden eddigi madármegfigyelésemnél csodálatosabb volt: egy mecskabagoly hímet (Strix aluco) láthattam közvetlenül alulról, ahogy egy másikkal társalgott az egyik parki fáról. Eszméletlen élmény volt, ahogy ott ücsörgött fölöttem, mit sem törődve a két alatta rohangászó-szaglászó kutyával, plusz velem, aki tátott szájjal, vadalmaként vigyorogva ácsorogtam a fa alatt. Ő csak ücsörgött, mondta a magáét, néha lenézett ránk, hogy mégis mi a francot keresünk ott, majd szépen odébbkacsintott; perceken keresztül. Nem egyszer fordul elő, hogy a kutyák már türelmetlenül várnak rám, amikor én még órákig tudnék csodálni egy-egy természeti jelenséget, és ez most is beütött. Csak álltam  fa alatt, leesett állal, nézve azt a fenséges madarat, és csak álltam és néztem. Végül ő úgy döntött, eleget mutogatta magát, és szárnyat bontott (milyen szárnyakat! hátborzongatóan gyönyörűt!) és átrepült egy másik fára, ahol már nem láttam. Még akkor is álltam ott egy pillanatig ledöbbenve a természet teremtett csodáin, és kellett egy perc, hogy eszméljek, és hálát adva tovább tudjak menni a kutyákkal.

Azért is volt ez annyira felemelő most, mert az elmúlt 72 órában több, mint 50-et ébren töltöttem, és ez annyira elfáraszott, hogy az érzékeim teljesen letompultak. De egy vijjogás egy madártól, csak annyi, hogy megpillantom az ágon, és máris másképp látom a világot. Bárcsak ezzel mindannyian így lehetnénk!