Madárvárta
Ugye, milyen jó nyáron a nyitott ablaknál madárcsicsergésre ébredni? A kedvenc ébredési módom. Persze a téllel ettől is búcsút kell vennünk.
De vannak madarak, akik maradnak télre is, és én abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy kertes házban élhetek, ezzel pedig közelebb kerülhetek hozzájuk, mint bárhogyan. Télen ugyanis két dolog van, ami egy madarat életben tart: az étel és a víz. És szerencsére mindkettőt lehet mesterségesen pótolni nekik.
Minden évben etetem a madarakat télen. Valamelyik ősszel madáretetőt is csináltam, ami sjanos idén összetört, de nem bántam meg, ugyanis megtudtam, hogy az állatok nem igazán szeretnek etetőből enni. Úgyhogy idén maradt a földre és ablakpárkányra szórós verzió, és valahogy ennek tényleg jobban örülnek a drágáim! :)
A mai nap különösen értékes volt ilyen szempontból. Elég későn keltem, úgyhogy későn vittem el a kutyát sétálni, későn reggeliztem, és úgy alakult, hogy 11-felé kerültem vissza a szobámba. Le akartam ülni gépezni, amikor kinéztem az ablakon, és azt láttam, hogy az avarban vagy tíz-tizenöt cinke kapirgál élelem után (hogy a feketerigókról és a csonttollúakról most ne is beszéljük). Akkor döbbentem rá, hogy én csak az ablakba raktam nekik kaját, pedig ők félnek tőlem, ezért ha itt ülök, nem tudnak eszegetni még akkor sem, ha fizikailag lehetséges volna. Ijesztő vagyok nekik (megértem), ezért nem közelednek inkább. Ettől felindulva gyorsan összekaptam magam, és összedobtam két cinkegolyót, és a már amúgy is félig rohadó almákkal együtt kirohantam a kertbe (a kutya bent maradt. Nem szükséges, hogy még ő is ijesztgesse a madarakat.), gyorsan felaggattam a két golyót a fára, és feltűzdeltem az almákat az ágakra. Ha még sosem éreztétek azt, hogy jót tettetek, ennyi bőven elég hozzá! Olyan boldogság töltött el a tudattól, hogy enni adtam a szegényeimnek, hogy nem is tudom jól kifejezni! Pedig akkor még nem is tudtam, hogy enni fogják-e, vagy nem. Ilyenkor mindig kell nekik egy fél óra, amíg kiheverik, hogy berongyoltam az étkezőterületükre, és újra le mernek szállni a földre. De megtették! ^_^ Még ide, az ablakba is jönnek, de már az almákat is csipegetik a fákról. Ez egy igazi téli boldogság. :3