Relativitás elmélet
Furcsa, hogy emberek milyen másként látják a világot... Pedig ugyanabban a világban élünk, ugyanazt látjuk, halljuk, érezzük a bőrünkön, mégis, minden annyira más mindenkinek.
Ma egy fiú a buszon leírta, hogy gyönyörűnek talál (leírta, mert beszélni nem tudott), én pedig azon gondolkoztam, hogy miért pont én? A mellettem ülő barátnőm százszor szebb; én még csak nem is a legjobb formámban voltam, hogy a közelébe érjek - és a srác mégis nekem szánta, nem neki. Hogy lehet az, hogy Anyu neki nem volt annyira szép, mint én? Hogy lehet az, hogy ennyire másként látjuk a világot?...
Persze megköszöntem neki, de egyáltalán nem éreztem semmilyen boldogságot, annyira abszurd volt a helyzet. Én sosem leszek annyira szép, mint ő, és bár ez engem nem bánt, az igen, hogy ezt más miért nem látja? Az én arcom fáradt, szabálytalan, itt-ott sebes, gyűrött - míg ő vidám, mosolygós, élettel teli, szabályos vonalakkal, csodaszép hajjal. Nem látta az a fiú, ki ül mellettem?!
Nem értem. De ha még igaz is volna, ha szép volnék, csak azok a férfiak nem látják ezt, akik számítanak: a családom, barátaim, ismerőseim férfitagjai. Bár nem is kéne annyira meglepődnöm ezen. Hiszen ők már ismerik a nyersségemet, az okoskodó hangnememet, a türelmetlenségemet, a bántó megjegyzéseimet - és így bármilyen is az arcom, nem olyannak látják, mint amilyen valójában. Ha szép is lenne, én úgyis ott állok mögötte, és mindjárt más lesz a kép. És ha lenne is valaki, aki számítana, és szépnek találna, lassan ő is megismerne, és meglátná az igazi arcomat. Nem azt, ami reggelente rám is visszanéz a tükörből, hanem azt, ami a szavaimban, hangnememben, tetteimben tükröződik.
És még a szemébe sem néztem a srácnak... Pedig mekkora bátorság kellhetett ahhoz, amit tett... Csak úgy közölni valakivel azt, amit látsz benne - teljesen ismeretlenül, nem tudva, hogy fog reagálni. Hatalmas bátorság kellhet ehhez, és nagyon remélem, hogy nem veszett ezzel oda ez a bátorsága. Bárcsak több ilyen fiú lenne a világon... Bárcsak az az egy, aki számít, is el tudná mondani ezt nekem...