#Sherlocklives
Na jó, nem, nem Sherlockról lesz szó. A hashtag csak azért szerepel a címben, mert valahogy így érzem magam én is*: levizsgáztam! Persze nem mindenből, de az első állomás megvolt.
Gondolom, észrevettétek, hogy az elmúlt három napban nem történt frissítés - nos, ez azért lehetséges, mert tanultam. (Jéé, te olyat is tudsz? Azt hittem, csak fecsegni. -.- Nem, néha szoktam a sulival is foglalkozni... Nem gyakran, de előfordul.) Lényeg a lényeg, Természet- és környezetvédelem c. tárgyból kellett egy beugrós szóbeli vizsgát teljesítenem (jelzem, sikerrel, ötösre), ami kicsit elvonta a forrásaimat, és ezért nem volt időm a bloggal foglalkozni. De: I'm back! alias: #Etalives! Igen, élek, vagyok, és rohamtempóban dübörög tovább velem az élet. Értem ezt most nem csak arra, hogy rohamtempóval közeleg a következő vizsgám időpontja (na jó, nem, de addig még sokatsokat kell tanulnom), hanem arra is, hogy ma este SZÍNHÁÁZ! Jó, közte még kutyasétáltatás, egy kis énekcsoportos közösségi program, meg néhány óra munka is van, de este vééégre-valahára színházba is eljutok. Ez elmúlt hónapokban annyira irreálisnak tűnt ez a fajta szórakozás (nem csak pénzhiány, de legfőképpen időhiány miatt), hogy alig hittem el, hogy ma megyünk. Persze ez egy kihagyhatatlan darab, és nem csak Benedict Cumberbatch miatt, de azért is, mert még sohasem voltam élő színházi közvetítésen, főleg nem olyanon, ami Nagy-Britanniából jön. Mi több, nem is tudtam, hogy ilyen létezik! Azzal tisztában voltam, hogy Bayreuth-ból közvetítenek operaelőadásokat, de azt nem tudtam, hogy ilyen színházban is létezik. Szóval ez kettős meglepetés és dupla izgalom, ami nagy-nagy várakozással tölt el. (Advent? Várakozás. Színházra? NEM!)
Néha azért jó lenne kicsit arra is gondolni, hogy néhány nap múlva karácsony. Nem, nem a fizikai dolgokra, mert azok az őrületbe kergetnek (kezdve az ajándékokkal és bezárva a karácsonyfa alatti énekléssel), hanem azzal, ami karácsonnyá teszi a karácsonyt. Nekem ez az ünnep annyira nem közösségi, hogy egyenesen utálni tudom a családi összejöveteleket ilyenkor. A karácsony nem a szeretet ünnepe, nem egymás szeretésé legalábbis, és nem a családról szól. Nem. A karácsony lényege mindenkinek a személyes megérkezése, Krisztus személyes várása, a magunkbanézés, a megcsendesedés, a bűnbánat, és a bűntudat elengedése; mert Krisztus eljött. Megváltott, megmentett, és eltörölt minden bűnt; de ez nem közösségi dolog! Közösen nem lehet megtérni, közösen nem lehet magunkba nézni, közösen nem lehet felszabadulni. ezek olyan dolgok, amiknek az emberben személyesen kell végbemenjenek, mert csak időleges és látszatmegtérés az ellenkezője. És így elveszik a karácsony igazi értelme...Persze, fontos a közösség. De csak azután, hogy mindez magadban végbement. A vizsgaidőszak amúgy is elnyomja a karácsonyi érzéseket, és erre még rápakolnak egy lapáttal a rokonok...
De legalább egy vizsgán túlvagyok, és jöhet az írás! Karácsonyra kaptok egy igazi karácsonyi DW történetet, ami egy készülő sorozat egy szelete lesz (valahonnan a közepéről), és abszolút szpoilermentes, remélhetőleg ráadásul azoknak is olvasható és élvezhető lesz, akik nem ismerik magát a sorozatot. Úgyhogy igyekszem ezt minél előbb elkészíteni, hogy karácsonykor már olvashassátok! Jippiii, karácsonyi sztori! ^.^ Addig is: #Everybodylives!
* (Meg azért, mert már MINDENHOL ez a hashtag jön szembe, és irritál...)