Talán mégis
Ma volt az ügyvédnél. Elválik. Nem kértem, nem akartam, mégis megteszi. Nem miattam, maga miatt. Azt mondja, csak annyi a közöm hozzá, hogy én adtam önbecsülést kiállni magáért.
Hogy örülök-e? Továbbra is szeretem, talán kéne. De nem tudok örülni annak, hogy egy házasság tönkremegy, akkor sem, ha én még profitálhatok is belőle. Mert látom, hogy belehal. Talán a felesége is, bár nem látom az ő életét. És ha tudom is, hogy nem miattam ment tönkre, félek, hogy mi jön most. Félek, ha elkezdünk együtt lenni, megvetnek majd, mint házasságtörőt - őt is, és engem is. Akármennyire is csak a papír hiányzik a közös életük lezárásához.
Félek, mert olyan nagyon szeret engem. Félek, mert nagyon szeretem. Félek, hogy valahol félrecsúszik minden, és mindketten összetörünk. Félek, mert ő egy csodálatos ember, és hogy nem tudom majd ezt visszaadni. Félek, mert el kell döntenem, hogy holtáig, vagy soha. És én az előbbirr hajlok...