Egy hétvége tanulsága
Itt van. Tényleg. Tavasz van.
Szeretem a hétvégéket. Nem azért, mert nem kell suliba menni, vagy más, kötelező jellegű elfoglaltságon részt venni, hanem, mert az emberek megnyugszanak. Főleg a tavaszi hétvégéken. Mint most. A városlakók fogják magukat, és meglátogatnak minket, "hegylakókat" (Hegylakó? Nem? Neeeeem?! Nagyon gyorsan tájékozódj.), és a 12. kerület megtelik immigránsokkal. Persze, ez néha nagyon idegesítő tud lenni, de végsősoron jó látni azt, hogy a begyöpösödött, morcos, depressziós emberek kinyitnak, és a tél után az első szép hétvégén a városból menekülve keresik a zöldet. Meg persze egymást. A hétvégék azért is jók, mert mindenki ráér. Még néha az is, aki amúgy hétvégente dolgozik (pacsi!). És ilyenkor lehet talákozni a barátokkal.
Nekem nagyon fontosak a barátaim. Tudom, hogy nem először írom le, és nem is utoljára, de nekem ők azok, akik tartják bennem a lelket, bármi van. Akikkel bármiről lehet beszélgetni. Arról is, hogy soha nem akarok gyereket, mert rögtön leharapják a fejem. (Igen, dolgozom az ügyön. Már nem a gyereken, hanem azon, hogy elfogadják. Soha nem fogják.) De arról még inkább, hogy hogy töltsük azt az időt, amit egymásra szánunk.
Minden évben megyünk valahová: van, amikor szerényebben, valakinek a nyaralójában töltünk el néhány napot, de most már igyekszünk egyre jobban nyitni, és új helyeket, külföldi helyeket együtt felfedezni. Két éve Horvátországban nyaraltunk együtt, és idén eljött az ideje, hogy egy távolibb helyre merészkedjünk. Nekem persze megint sok elképzelésem van. A képzeletemmel nincs probélma, én már a negyedik utat tervezem fejben (és részlegesen gyakorlatban is), jobbnál jobb helyekre és időkben. Persze ennek nagyjából 10%-a reális, a többi csak álom, de szeretek tervezgetni. Mindig azt mondom, hogy ha már meggyűlölted azt a világot, ami körülvesz, tervezz meg egy utat egy csodálatos helyre. Tölts el vele órákat, napokat, járjon ez a fejedben: szorítsa ki azt az undorító mocskos valóságot, ami körülvesz. És közben csináld a dolgod, tanulj, dolgozz, élj. És ha eleget tervezgetsz, egy kicsit már úgy fogod érezni, mintha ott is lettél volna. És mire eljutsz odáig, hogy rájössz, hogy nem fogsz tudni elmenni arra az álomhelyre, már tudtodon kívül egy kicsit feltöltődtél. És már csak egy nagy levegőt kell venni, és továbbmenni a már nem is annyira undorító, nem is annyira mocskos valóságban. Mert már tudod, hogy az a hely létezik, és ha léteznek olyan helyek, mint az a bizonyos, akkor a valóság nem is olyan rossz.
Na, szóval én ezzel a filózófiával terveztem meg már három nyaralást idénre, de lehet, hogy az utolsó, negyedik, már valósággá válik. Mondom.
Úticél: Garda-tó. (Wikipedia: A Garda-tó (olaszul: Lago di Garda) Olaszország legnagyobb tava. A tó az utolsó jégkorszakban képződött. Köszönhetően elhelyezkedésének, a mediterrán flórának és a kellemes klímának, a Garda-tó az egyik legnépszerűbb úti cél Észak-Olaszországban.)
Időpont: (feltehetően) augusztus 10-17.
Útvonal: Budapest -> Letenye -> Trieszt -> Padova -> Garda-tó
Becsült költség: 55˙000 - 60˙000 forint
Hogy mi a jó ebben? Az, hogy végre együtt lehetünk. Olyan ritkán van részünk egymás társaságában; és a kalandokat a legjobb barátaiddal kell átélned. És ha nem vagytok együtt, hogy lesz részed kalandokban?! Nekem szükségem van rá. A barátokra és a kalandra. Ez a kettő nélkül nem teljes az életem.
