Ultimate Stark
Note: a Webnode az ellenségem. Persze nem azért nem jelenik meg sok írás mostanában, mert nem menti el őket a rendszer (mint ezt is), hanem mert nem írok sokat, de akkor is. Ez bosszantó.
A múlt héten elhagyta a számat egy mondat, ami elgondolkoztatott: én egy igazi Stark vagyok. Stark (Trónok Harca), akinek mindene a becsület. De tényleg így van ez? Mindenem a becsület?...
Azt kell mondjam, hogy nem. Szeretem a becsületes embereket, én is igyekszem becsületesen cselekedni minden helyzetben, de koránt sem igaz az, hogy mindenem a becsület. Maximum az, hogy igyekszem. Mert annak ellenére, hogy hiszem, hogy az embernek alaptermészetébe van kódolva a fantázia, a túlzás, a történetek kiszínezése hazugság. Ahogyan a dolgok elhallgatása is, vagy elmondásának halogatása is. És én erre annyira hajlamos vagyok...
Ennek ellenére tegnap olyan dolog történt, amire magam sem számítottam: eltörtem az egyik céges telefont. Leejtettem, megesett már máskor is, nem csak velem. De most olyan szerencsétlenül esett a sarkára, hogy végigrepedt a képernyője, és nem érzékel. Én pedig jeleztem a recepciós kolleginának, aki közölte, hogy ezt a főnöknek mondjam. Én pedig felhívtam, és amikor (Isten különleges kegyelméből) nem vette fel, megírtam neki sms-ben, hogy amint előveszi a telefonját, lássa. És cserébe egy kedves köszönőüzenetet kaptam, amiért nem hallgattam el. Amitől annyira felszabadultam, hogy kerítettem egy másik telefont, amit ma bevittem, hogy amíg megjavítják a másikat, legyen mit használni.
A furcsa az egészben, hogy magabiztosságot, szinte örömöt éreztem az egész cselekvéssor közben. Mert meg tudtam hozni azt a döntést, hogy becsületesen cselekszem. És Istennek áldását kaptam cserébe.