Ráborult a világra az éjszaka takarója.
Beteríti a Hortobágyot.
Fent szikra ragyog,
itt lent a csillagok a fából tüzet szórnak.
Lepel van a földön, tükre a világnak.
Tiszta tó vize,
éjfekete vize.
Rajta éji tündérrózsa a szirmát kitárja.
A csillagok között ősi arcok ülnek.
Nézik a tüzet:
szomorú-fűzet,
melynek ágán csillagok a levelek.
Pattognak a csillagok itt, a földön lenn.
Fent a szikra ragyog,
csodaképeket alkot,
s az éj elveszik az idő mélyében.