Két zászlót tép a szél,
s csikorog keservesen,
fenn, a torony tetején
a szél fú élesen.
A föld csupa hó,
fehérlik mindenütt,
s a nap ragyog, vakítón,
a világra fényesen süt.
Karcoló a hideg,
a szél havat kavar.
A jég morogva liheg,
s ahol talál, ott mar.
A jégből, a hóból a tavasz
mégis kacagva néz elő
a játékos napsugárral,
fénnyel búvik elő.
S olvad a hó, s olvad a jég.
Olvad a táj és olvad a szív;
olvad, elfut a vacogó tél,
s tavasz lesz újra. 'Nyitnikék!'