Ifjaid vére foly

Esik az eső – népek vére,

mely most hull a szívből – az égből – le,

hogy csöpög!

Csipp-csöpp, hallom a fejem felett,

és hirtelen az én szívem is vérezni kezd -

hogy csöpög!

 

Nevek egy táblán, szép férfiú-nevek,

de csak a kövön vannak, már nem használják őket.

Hogy csöpög

a vér még ma is, hetven éve már,

de feledni nem lehet, ha oly sok éve fáj,

hogy csöpög!

 

Nem láttam szenvedést, nem láttam pusztulást,

emberszívekből a vér, hogy elszáll,

hogy csöpög?!

Nem láttam igazán, hogy van, hogy nincs élet,

és ha van is, csak fáj, ami éltet, s

hogy csöpög

 

cseppenként a szívekbe a méreg,

az élet, hogy elszáll, s a véred

hogy csöpög?!

Ébredj, csúf, kegyetlen világ, ébredj!

Hát nem látod, gyermekid vére

hogy csöpög?!

 

Ébredj, világ, ébredj és láss!

Halld meg a jajkiáltást,

hogy csöpög

ifjaid vére, s légy enyhülés!

És adj hűsítő írt, s figyeld, sebekre méz

hogy csöpög.