A mai nap megint egy érdekes nap volt az Asztalkában. Szépen lementem dolgozni tízre, mint egy jó munkaerő, és nem is volt gond egészen fél tizenkettőig (azon kívül, hogy a szomszédból megint bejöttek nyitás előtt, amit gyűlölök! Hogy nyisson az ember, ha közben ki kell szolgálnia?! Áh, mindegy...), amikor is Márta megszólalt, hogy ő most elmenne, és csak délután jön vissza. Háromra, legkésőbb. Mondtam, rendben. Azt az információt kaptam, hogy két rendelést kell átadnom majd, egy almabor és egy toszkán csokitortát, ami mellé majd jön még egy (idézem) "kocka alakú süti". Néztem egyet, de gondoltam, csak megbeszélte ezt Jutkával is, szóval ő tudja, mit kell sütnie. Ami rendben is volt. De fél óra múlva Márta felhív engem, hogy rakjak el hat szelet süteményt annak a srácnak, aki mindig szokott jönni hozzánk. Azt hittem, tudom kiről van szó, félre is raktam a sütiket. Itt kezdődtek a bajok.
Ad 1: Jutka nem tudta, kinek süti a süteményt, ezért az kikerült a pultba.
Ad 2: A srác, aki a sütikért jött, nem tudta, mit kell elvinnie, ezért én teljes megnyugvással adtam neki azt a hat szelet sütit, amit Márta félrerakatott velem.
Ad 3: Az almaborért zárásig nem jöttek.
A többi mind egész normálisan működött, kiszolgáltam, beszélgettem két holland hölggyel, ezzel nem volt semmi gond. De! Amikor Márta fél öt körül visszaért (mert a három az három, mint tudjuk), akkor elkezdett kérdezgetni, én meg elmeséltem, hogy kiadtam a rendelést, de valami fura volt, a srác se nagyon értette, mi van, én se, de nem nagyon ellenkezett, amikor adtam neki a dolgokat, úgyhogy azt hittem, csak valami minor probléma van, a kommunikáció Mártával amúgy sem mindig egyszerű, könnyen félre lehet vele érteni egymást. De, kiderült, hogy nem, a minor probléma nem a srác és Márta között van, hanem major probléma van, mégpedig Márta és köztem, ugyanis a srác nem az a srác, aki a szeleteket kérte, mert még ő sem jött, de az első srácnak más volt félretéve, ami egyrészt a pultban került, másrészt az egyik hűtőben volt. Összezavarodtál? Nem is értem, miért. De nem vagy egyedül vele.
Lényeg a lényeg, rossz rendelést adtam ki, teljesen kiakadtam, bőgtem, és az egész napot a francba kívántam rendelésestül, Márta-elmenésestül. Úgyhogy, jó lesz ez a karácsonyi utolsó műszak, csupa elvitellel. Legalább Márta ott lesz végig a pultban. Legalábbis ezt mondta. De a három az három, úgyhogy nekem szabad előre rettegni.