Nem mindig történik valami

Felfedeztem, hogy milyen rég írtam az Asztalkáról... Pedig biztosan kíváncsiak vagytok, hogy mi zajlik a kedvenc cukrászdátokban! (Mert ugye az. Ugye az?) Nos, az az igazság, hogy nem sok minden. Megy az élet, kezdjük jobban megismerni egymást, és kezd végre valmiféle csapat alkulni az ott dolgozó emberekből. Ami nem esszenciális, de nekem nagyon fontos. Eddig is tudtam, hogy ki dolgozik a konyhában, ki van a pultban, ki fotóz és ki jár be nap-mint-nap kasszát zárni, de most elkezdtünk beszélgetni, ami megmutatta, hogy az Asztalka nekünk is lehet otthon, nem csak munkahely. Mert az elmúlt időben kezdtem eléggé úgy tekinteni rá, mint csak egy munkahelyre. Ahová nem szeret az ember bejárni. Ahol mindent ismert, de semmit sem érez a magáénak. Ahol azért van, hogy másokat kiszolgáljon.
Az első egy-két hónapban még tudtam úgy jelen lenni, hogy én szeretném megismerni a bejövőket, hogy tudjam, mit szeretnének, mi a kedvencük, esetleg meg is tanuljam mindezt. De ahogy teltek a hetek, kezdett teherré válni. Egyre több mindent rontottam el, egyre több probléma derült ki, és nekem egyre kevesebb kedvem volt ott lenni - ami azt eredméynezte, hogy egyre kevésbé voltam kedves a betérőkkel, egyre kevésbé érdekelt, hogy mit szeretnének, mire vágynak. Ami meg persze azt okozta, hogy nem a hely szellemiségében dolgoztam, ami újabb rossz pont lett. Ekkor jutottam el arra a pontra, hogy lehet, hogy felmondok. De ekkor jött az a pont is, amikor egyszer véletlenül együtt dolgoztam a pultos kolléganőmmel, és rájöttem, hogy ez a munka vidám is lehet, és együtt könnyebb kitalálni a vendég kívánságát, és könnyebb teljesíteni is azt. Akkor kezdtem el beszélgetni a konyhás kolléganőkkel is, és megtudtam, hogy mennyi közös van bennünk. És kezdtem látni, hogy egy munkának nem feltétlenül kell szenvedésnek lennie.
Persze ez mit sem változtat azon, hogy az idő többségében, még mindig egyedül állok a pultban, ami megint csak azt okozza, hogy kedvetlen és demotivált leszek. De remélem, ahogy jön a tavasz, és kezdünk párban dolgozni, ez megváltozik, és tényleg jó lesz az Asztalkában dolgozni. És ti is örömmel jöhettek be bozzánk egy sütire vagy egy kávéra.