Nosztalgia

Ahogy ma ültem a buszon, egyetemre menet, hirtelen megláttam egy plakátot, ami egy bizonyos estét elevenített fel az emlékeimben. Néhány éve történt csak, és mégis olyan régnek tűnik... És az jutott eszembe, hogy már sosem leszek ugyanaz a boldog, naiv tizenhat éves, aki akkor voltam. Az a fiatal lány, aki reszketve ment randizni, és elhitte, hogy egyszer neki is gyönyörű élete lesz, és nem is tudta elképzelni, milyen felnőttnek lenni - habár mindvégig azt hitte, hogy már felnőtt, és tudja, kicsoda. Boldogan ugrált végig az úton hazafelé éjjel, ha egy helyes fiúval táncolt egy táncházban, és várta, hátha a fiú, akit elszalasztott, betartja az ígéretét, és vár rá valahol. Aki verseket és novellákat írt, és magyar szerzőket olvasott irodalomórán. Aki gimnazista volt, és nem is vágyott másra.
Furcsa, hogy voltam ez az lány is. Bizakodó. Vidám. Élettel teli, gondtalan. Szerelmes. És néha azt kívánom, bárcsak megint ilyen lehetnék.