«Ki voltál egykor kis Magyarország
legbecsesebb gyémánt-tagja,
most Románia a neved, s benned
román állampolgárok laknak...»
Köd ül a hegyeken. Csönd-sikoly.
Beteg az Istenszéke, lázas-beteg,
félrebeszél az Olt és
hideg rázza a Fogarast.
A Maros-völgyén némaság ül,
és fél szólni Kolozsvár,
és remeg Olasztelek*,
és bújik az erdőben az őz.
Nem hallatszik muzsikaszó,
még a keserves is eltörött,
és nem dagad kenyér a teknőben
és nem erjed bor a hordóban.
Csíkszeredán sír a Madonna,
Udvarhelyet sötétség fedi -
ma gyászol a magyarság...
Felhő fedi a Hargitát,
és fekete Szatmárnémeti.
Csak a harangok búgnak némán, csendesen:
zúgjátok vissza, havasok!
Erdély, Erdély, mi történt veled?...
*Nagymamám szülőfaluja