Az utolsó angol Benedict
Kinek nem mond az a név semmit, hogy Benedict Cumberbatch? Ha létezik még ilyen a földön, akkor nagyon gyorsan guglizzon utána, mert egy zseniről marad le.
Komolyra fordítva: Benedict Cumberbatch az évtized színésze, ha nem az évezredé. És most nem arra gondolok, hogy a Sherlock harmadik évadát azért nem tudták két évig kiadni, mert B. C.-nek nem volt ideje rajta dolgozni a sok egyéb munkája miatt. Egy színész lehet felkapott, de ez még nem jelenti, hogy tehetséges is. De Bennek még ez is megadatott.
Nem beszélek arról, hogy Benedict milyen helyes, meg szexi meg mittudomén, mert ez pont nem érdekel. Alapvetően egy ember külseje nem befolyásolja a személyiségét, márpedig egy embert akkor lehet szeretni, tisztelni, ha belül szép - függetlenül az arcvonásaitól. (Note: ettől még Ben szexi.) Egy színésznél persze elvárandó, hogy külsőre is megragadó legyen, de ez semmit sem ér, ha rosszul játszik. Mr. Cumberbatch azonban remekül teszi a dolgát.
Mindez pedig azért jön ki most belőlem, mert sikerült végre befejeznem Az utolsó angol úriember (alias Parade's End) című 2012-es BBC filmsorozatot, és még nagyban ennek hatása alatt állok. Hogy Benedict színészi játéka kiemelkedő, az nem kétséges. Rebecca Hill is elég jól alakított (Adelaide Clemens engem nem fogott meg annyira, de hát ez van...), Rupert Everett pedig csak hozta a szokásos jót. Az, hogy rájuk most nem kiemelten figyeltem, csak a Benért való kislányos rajongásomnak tudható be. Ezúton is elnézést kérek érte.
Christopher Tiejens karaktere elég komplex, bár ez kívülről talán nem annyira látszik, de pont ez benne a lényeg. Ahogy Bennek sikerült eljátszania, úgy érzem a teljesen hideg és felszínes mondatai mögött az érzéseket. Azt is, amikor ideges, vagy dühös, vagy szomorú, vagy szerelmes vagy zavart. Mindezt ugyanazzal a hanghordozással, ugyanazzal az arckifejezéssel tudja átadni. Nem zseniális? De.
Persze valószínűleg Rebeccának is elég nehéz lehetett egy olyan arisztokrata nőt átadnia, aki mindenkinek (fiatalkorúak ugorjanak a következő mondatra) széttárja a lábát, és mégis szeretné megmenteni a házasságát. Mi van?! Ja. És egész jól csinálja. Kicsit persze sajnálom, mert minden karakter, akit ő alakít, ellenszenves, de valahol Sylviával még együtt is tudtam érezni néha. És ez nem a karakternek köszönhető, hanem Rebecca gesztusainak. Szóval nem volt ez rossz, na!
Lényeg a lényeg: a Parade's End egy (valószínűleg) jó könyv egész jó adaptációja, kifejezetten jó színészek megfelelő játékával. A Benedict felé ömlő kislányos rajongáson túllépve pedig azt kell mondjam, hogy érdemes volt. Ha más játszotta volna a főszerepet, talán akkor is. Persze hozzá kell tennem, hogy nem tudnék más színészt elképzelni erre a karakterre, főleg nem olyat, aki ugyanilyen színvonalon tudná átadni. Ez valahogy úgy van, mint Mr. Darcy a Büszkeség és balítéletben: azt a szerepet Colin Firth-re írták - és még Benedict Cumberbatch-et is hátsóba rúgnám, ha el merné bitorolni a sir-től. Tényleg. Ő maradjon csak meg Christopher Tiejensnek, Rory Slippery-nek, Khannak, Sherlocknak, és még ki tudja, kinek. Mert jól csinálja. Egész jól. ;)