Boldog Újévet (?)
Borzasztóan dühös vagyok.
Kimentem sétálnia kutyákkal, direkt kicsit, hogy ne legyünk kint sokat a puffogások közepette. Kukac pórázon, Csiper szabadon, mert mellette ágyút süthetsz, akkor sem érdekli, max megnézi, mi volt az. Egész szépen sétáltunk, már majdnem hazaértünk, amikor odaértünk egy kerthez, ahonnan tűzijátékot lőttek fel. Apuka, anyuka, gyerekek, az úttesttől 10 méterre lövik fel a tűzijátékot, 20 másodpercenként, egyet akkor, amikor 20 méterre a kerttől állunk (Csiper még mindig póráz nélkül, én meg nézem, hogy honnan a francból jött ez). Bár megijedt, be tudtam hívni Csipet, rögtön póráz, és 30 méterről ordítotok, hogy hagyják abba fél percre, amíg elmegyek a két kutyával - biztos vagyok benne, hogy hallható volt. Elindulunk, abban a tudatban, hogy az emberek normálisak, és fél percre abba tudják hagyni az amúgy is idióta durrogtatást. Ahogy a kerthez érünk, apuka jól megnéz minket, majd a háttérben a gyerek fellövi a cuccot pont akkor, amikor a ház elé érünk. Két kutya pánikol, én meg kurvaanyázok, hogy most rakták bele örök életére a gyereknek, hogy félnie kell a hangos, fényes dolgoktól, közben igyekszem nyugtatni a kutyát, és hallom, hogy a szülők annyit szólnak a gyereknek: várj egy kicsit, szívem - olyan hangon, mintha én lennék a hibás azért, hogy a két kutya őrjöngve ugat rettegésében. Kukac azóta is a lámpára nézeget, hogy mikor fog durranni, és még Csiper is megdermed, ha hangosabb pukkanást hall. Pedig hazaérve az volt az első dolgom, hogy: kaja, dolgozunk, rám figyelj, csináld meg, nem érdekes a durranás, nem retteg, dolgozik. Kukac kapott egy fél Xanaxot is, és kb egy óra alatt lenyugodott annyira, hogy már alszik. Csipernek kb 20 perc kellett, meg a kanapé, és miatta nem is aggódok, ő rugalmas. Egy-két hétig még felkapja majd a fejét, ha durranást hall (reméljük, nem fog), de itt vége is lesz a történetnek. Az ő részéről. Kukacka?... Remélem, nem örök életére sikerült belerakni a rettegést. Nagyon remélem. És azt is nagyon remélem, hogy ha végre én is megnyugszom, akkor meg tudok bocsátani annak a baromnak, akinek eszébe jut egyáltalán a kertváros közepén az úttól 10 méterre, a gyerekre bízva a gyújtást, tűzijátékozni. Este fél 9-kor, amikor még emberek járnak az utcán, és bármikor a fejükre eshet a lehulló szikra/törmelék. Nem beszélve a kutyákról. Hála Istennek az összes, aki kint szokott lenni, most nem volt sehol, szóval biztos helyre lettek zárva. Legalább az ő gazdáik értelmesek, ha már a többi idióta nem is.
Isten bocsássa meg nekem ezt a dühöt, és vegye el. Mert ha nem jó sérelemmel a szívben lefeküdni este, akkor milyen dühöngve átlépni egy új évbe?...