"Boldogok a lelki szegények..."
Újabb két hónap... Egyre inkább úgy érzem, hogy az írás valahogy az egyetemhez kötődik, abból pedig az elmúlt időszakban nem sok jutott nekem... Baj-e? Nem, nem érzem úgy. Hogy jó lesz-e újra egyetemre járni két hónap múlva? Nem tudom... Nem érzem úgy, pedig illene valamit érezni ezzel kapcsolatban... Vannak ötleteim, de hogy mennyire megvalósíthatóak... És közben ott a vágy, az elmenés vágya - máshová, messzire, sokáig. És ide vagyok láncolva, ehhez a szobához (amit már kínomban felújítok, hogy legalább valami más legyen), és olyan szegénynek érzem magam... Ez lenne a lelki szegénység, amiről Jézus beszél?... Akkor miért nem tudom odanyújtani minden ingóságomat, amit felhalmoztam az évek alatt: a bánatot, a haragot, az élvezetet, a gyűlöletet, a csalódottságot, a vágyat, a szeretetet, és az elutasítást?... Ha Ő meggazdagít cserébe, miért nem adom át Neki mindenemet?...