Düh
Éltetek már át igazságtalanságot? Voltatok már áldozatai hanyagságnak? Megaláztatásnak? Akkor tudjátok, mi az a tehetetlen düh. És olyat éltetek már át, hogy másokkal voltak igazságtalanok, hanyagok, megalázók közvetlenül a szemetek előtt?
Nem ismerem személyesen se az asszonyt, se a kutyát, akit ma harapással ügyeletbe behoztak, és fájdalomcsillapító nélkül megvizsgáltak - lábtörést feltételezve és diagnosztizálva is. Nem ismertem őket, de felháborodtam, amikor az orvos elküldött vele egyedül, asszisztensként, hogy lássam el. Nekem kellett fájdalomcsillapítani, mert ennyit sem tett meg. Ja, és nekem kellett bódítás nélkül borotválnom, fertőtlenítenem a törött lábán a sebeket. Milyen kínokat kellett átélnie szerencsétlennek?! Mert ha nem bódítom be, fáj, ha bebódítom és baj lesz, kirúgnak. Orvos nélkül pedig nem vállalom, hogy baj legyen, se felhatalmazásom, se képzettségem nincs hozzá.
És az orvos egy röntgent sem csinált róla, azzal az ürüggyel, hogy ügyeletben már nem röntgenez.
A helyzetben egyvalami csillapítja a dühömet: hogy már csak egy hétig kell elviselnünk ezt az embert, utána elhagyja a süllyedő hajót. Addig pedig remélem, hogy több kárt nem okoz.