Szombat
Csak egy rövid bejelentkezés.
Ahogy megírtam tegnap, ma is egész nap az Asztalkában voltam, ami meglepően jó volt; a közel tíz óra fizikai és szellemi munka után nem érzem magam kimerültnek, mint általában (bár tényleg elég fáradt vagyok), hanem tudom, hogy lesz még erőm holnap is bemenni és végigcsinálni a napot. Nagyon furcsa érzés ez, de kicsit úgy érzem, kezdek felnőni a felnőtt léthez, a munkához, amit az életem hátralévő részében valamilyen formában művelnem kell majd. És ez meglepő, de felszabadító érzés.
Persze sokban hozzájárult ehhez az új kolléga is, aki beugrott mellém a pultba délutánra. Jó volt vele dolgozni, egy tündéri srác, akinek nem kell minden pillanatban mondani, hogy mit csináljon, mert ha mosogatnivaló van, elmosogat, ha kivinni való van, kiviszi - persze azért a rendeléseket nagyrész még én vettem fel és készítettem el, de így is csodálatos segítség volt (arról nem is beszélve, hogy borzasztó jó stílusa és humora van). Tudom, ha ő nem lett volna mellettem, holnap nem tudnék ugyanolyan lendülettel bemenni.
A másik különlegesség a mai napon egy pszicholgóiai teszt volt - még sosem végeztek rajtam pszichológiai tesztet. Persze rengeteg kérdőívet kitöltöttem már, de azoknál sosem volt személyes kapcsolatom a kérdezővel, itt pedig Nyuszi és az egyik évfolyamtársa kérdezgettek, ami nagyon érdekessé varázsolta az egész tesztet. Nem írhatom le, hogy mik voltak a feladatok (bocsi, de ez így megy: ha egyszer nektek is meg kell majd csinálnotok, nem tudhatjátok előre), csak annyit, hogy volt egy interjú, egy intelligencia-teszt és sok-sok random figyelem-, memória- és kreativitásteszt. Az egész nagyjából két órát vett igénybe (persze közben azért segítettem Kollégának a maradék vendég kiszolgálásában, úgyhogy így három is megvolt), de végig élvezni tudtam, ami már önmagában is meglepő volt. Sajnos az eredményeket nem tudhatom meg, úgyhogy el sem tudom mondani, de az élményt mindenképp át akartam adni.
Este pedig megint izgalmas dolog történt: Rege nyestet talált. Ezért szeretek zöldövezetben lakni. :) Először azt hittem, megint a görényre bukkant rá, de ahogy rohant, már láttam, hogy nagyobb, mint egy görény - és akkor felszaladt egy fára, és szembenézett velem. Láttam a kis fehér mellfoltját, és teljesen izgalomba jöttem, hogy mit találtunk. Láttam már nyestet, de csak szürkületkor, háztetőn, ami azt jelenti, hogy sötét volt, és csak az alakját tudtam megfigyelni, most viszont, ahogy felült a fára, megnézhettem a szemeit, a pofáját, a mellkasát is. Csodaszép látvány volt, örültem, hogy a hosszú séta mellett döntöttem a kutyával. Mert semmi sem jobb egy hosszú nap lezárásaként, mint kiszakadni a természetbe. Annál nagyobb csoda nincs.
