SalsaTime
Már vagy három hónapja járunk salsázni Csengével. Most jött el a karácsonyi buli ideje, és a tanáraink úgy gondolták, nekünk is illene megmutatni, mit is csináltunk ezalatt a három hónap alatt. Persze nem sokat, de azért mégis. Csenge pedig úgy döntött, hogy el kell mennünk.
Mivel én nem vagyok semmi jónak az elrontója, belementem, és így vasárnap 5-re kikecmeregtünk a Hungáriára, és nagy nehezen megtaláltuk a Törekvés Művelődési Házat, ahol a bemutató volt. Persze elkéstünk, úgyhogy nem igazán tudtunk gyakorolni (én azért lecsaptam a tánctanárunkra, és beálltam egy körre, de Csengének már nem jutott hirtelen fiú), de ettől még magabiztosan (?) álltunk ki a bemutatóra. Csetlettünk-botlottunk, de azért jól éreztük mgaunkat. Főleg utána, a bulin. Érdekesebbnél érdekesebb és furábbnál furább emberekkel táncoltunk, de táncoltunk, mind a ketten, és először éreztem azt egy táncos estén, hogy nem hiába mentem el! Felkértek, akkor is, ha mondtam, hogy kezdő vagyok, és bár én rendkívül jól mulattam azon, hogy hányszor rontok el egy-egy lépést, nem tűnt úgy, hogy a partnereimet ez nagyon zavarná. Ők is mosolyogtak, és úgy tudtam otthagyni őket a végén, hogy nem volt az az érzés bennem, hogy milyen gáz voltam. És ahogy láttam, Csengének is tetszett a dolog, úgyhogy végül is megérte. Habár rájöttem, hogy valószínűleg soha sem fogok tudni úgy salsázni, ahogy szerettem volna, amikor elkezdtük ezt a tanfolyamot, de valahol mégis megérte. Jót buliztunk, egész jó társaságban, és ez a lényeg. Úgyhogy eldöntöttem, hogy mostantól járhatunk salsabulikra. És ezt már csak a pillanat fogja eldöntetni, hogy mennyire valósul meg.