Falazás
Eljutottam odáig, hogy kimondjam, hogy szeretem. Nem akartam, küzdöttem ellene, falat emeltem és tartottam magam, de olyan aprócska réseken át kúszott be a szívemhez a szeretete, hogy észre sem vettem, és ott volt. És amikor már ott volt, akkor törni-zúzni kezdett, felforgatott mindent, és azon kaptam magam, hogy az általam felállított szabályokat már ő tartja be jobban! Mert betartotta, tisztelettel és elfogadással, és talán pont ezért tudott átjutni a falamon; mert kedves volt, figyelmes és tisztelettudó. Nem erőszakos, nem ravasz, nem tolakodó, hanem végtelenül türelmes, odafigyelő, szeretetteljes. A bókjai szelídek, a kedvessége szerény, a közeledése tiszta. Betartotta a határokat. Én pedig nem tudtam ezt kezelni.
Szerettem volna úgy szeretni, hogy ne kerüljek közel hozzá; ahogy szeretek mindenkit, akinek szüksége van rám. De hirtelen azt éreztem, hogy már nekem van rá szükségem, és minden egyes pillanat, amit nélküle töltök el, kínszenvedés. 0-24-es internetkapcsolatban, állandó beszélgetéssel telt el az idő, szinte a részemmé váltak a szavai. És akkor, amikor a buszon mellettem ülve nem tudtam elengedni a kezét, és felemelni a fejem a válláról, akkor tudtam, hogy itt a vége. Nem láthatom többet, nem beszélhetek vele, mert lezáratlan ügye van egy másik nővel, és lezáratlan ügye van Istennel is. És megmondta, hogy ahhoz, hogy az előbbin változtasson, egy, csak egy szót kellett volna mondjak. És itt meghasadt a szívem, ezer patak könny indult útjára belőle, és tudtam, hogy engem senki sem szeretett még így ezen a világon. És tudtam azt is, hogy hiába, mert az utóbbin nem fog változtatni, és ha ki is mondanám azt az egy szót, hamar ott lenne a másik, a sokkal nagyobb akadály. És belehalt a szívem, de a lelkemet nem adhattam el. Nem egyszer, nem kétszer hasadt meg a beszélgetés alatt a szívem, de végére kellett járnom, mert nem tehettem meg vele, hogy igent mondok, és később az eltérő alap miatt kell elszakadnunk egymástól. És azt se tehettem meg, hogy ott maradok fogni a kezét, mert amíg velem beszélget, addig sem a feleségével. És én tudom, hogy vele kell inkább foglalkozzon, hogy az élete egyenesbe álljon, de legalábbis elinduljon a vesztegelésből. Én pedig újraépítem a falam, amit az ő kedvéért leromboltam, és újra igyekszem nem szeretni senkit annyira, hogy bekúszhasson rajta keresztül.
Csak attól félek, hogy így is véget vet a házasságának. Akkor lesz-e elég erőm visszatartani azt a fékevesztett elmebeteget, akit a szívemnek hívok?...