Vasárnap
Óóó, hát ez a hétvége is eltelt. Jelentem, túléltem.
Na, azért ennyire nem drámai a helyzet, mint kiderült, lehet három napot egyfolytában dolgozni, még ha az embert egyedül is hagyják egy üzlet vezetésével. Sok segítséget kaptam kollégáktól, barátoktól, úgyhogy nincs miért panaszkodni.
Ami a mai nap különlegessége volt, hogy Kolléga visszajött a tegnap az Asztalkában felejtett pénztárcájáért, és kicsit besegített a pultban, amiért újfent nagyon hálás vagyok (a mosogatással mindig elmaradok...). Minden rendelést elvittek, majd' minden sütit eladtam, úgyhogy úgy érzem, jó hétvégét zártam.
Persze, hogy ne legyen ilyen felhőtlen az élet, a nővérem tegnap este hazajött (mármint hozzánk haza), és elmesélte, hogy épp szakítófélben van a barátjával, ami sosem jó, de ettől most nagyon szenved, étvágya sincs, kedve sem semmihez. Megértem, de nagyon sajnálom - főleg azt, hogy nem tudok neki érdemben segíteni. Csak meghallgatom, próbálok tanácsot vagy tapasztalatot adni, de ez azért nem a segítség netovábbja - ha van ilyen egyáltalán, amikor valakinek az életéről van szó. Úgyhogy kicsit én is elszontyolódtam, bár a délután egészen megvidámított.
Anyukámékhoz voltunk hivatalosak, nagymamám és az én születésnapom megünneplésére, és kiderült, hogy a nagynénémék is jöttek, a két kis unokahúgommal együtt, akik tündériek (már a körülményekhez képest: tudniillik, hogy el vannak kényeztetve, és 3 és 5 évesek); nagyon jó volt őket látni. Kaptam egy rucit, virágot meg csokit (csak a szokásos), de az igazi élményt tényleg a közösségük adta, aminél többet nem kérek soha születésnapomra. Jó lenne őket többször látni...
Most pedig itthon vagyok, végre kicsit megpihenve, írogatva, készülve a következő hét újabb kalandjaira - mert minden nap egy új kaland, és ezt egyre többször tapasztalom. Hogy minden napban fel lehet fedezni egy csipet különlegességet, ami élvezhetővé teszi az életet, és nem megfásulva kell nekimenni a jövőnek. Isten megadta, hogy végigcsinálhassam ezt a hétvégét, de annál sokkal többet adott: a felismerést, hogy az életben az apró örömök többet jelentenek, mint bármi más. Legyen az egy beugró kolléga, egy zárásig maradó barát, egy autóút a testvéreddel, vagy egy szelet süti a családod körében: ez mind-mind olyan különlegesség, ami meszépíti a napodat. És ha probléma akad, akkor nem a súlyát lehet nézni, hanem a megoldásában rejlő kalandot. És így mindjárt másképp állunk hozzá a kivitelezéshez.