Sötétbe hajló
kékes este volt,
aznap olyan béke,
olyan nyugalom volt.
Csak ülve a lépcsőn,
a nagy eget nézve
az első szó megfogant,
s megszületett végre.
Apró szó-foszlány,
még semmit sem jelentő,
de ott, akkor elindult,
s azóta valós, élő.
S ha sokszor rácsodálkozok
csupán a nagy, kerek égre,
várok valamit, és elmerülök benne,
a csillagos-felhős esti eget nézve:
Tudom, hogy az Isten
igazán erre teremtett engem:
hogy az Ő nagy egét nézzem,
és tollvonásaimmal Őt dicsérjem.