Ülve a lemenő nap sugarában
eszembe jutsz sokszor,
és elgondolom, hogy milyen messze vagy,
tőlem mennyire távol!
És megszakad a szívem, ha erre gondolok,
– mert fáj érted a szívem –,
és eszembe jut, hogy talán nem is gondolod,
de én itt vagyok neked.
És eszembe jut, hogy te nem tudsz rólam,
mert csak járod a világot,
és nem is keresel engem, csak szótlan
megjelenésemet várod.
S én csak ülök a naplementén,
és velem a Föld már nem forog.
és meghasad szívem, hogy te nem jöttél,
s belőle kék-zöld vér csorog1.
1Kassák Lajos: Dal egy szép lányról