Tüzek lobognak az éjszakában,
kegyetlen, síri tüzek,
mik nem hagyják a világban
nyugodni a lelkeket.
Az utcán csak pár lámpa ég,
de élesen, furcsán,
a beton fénylik, de az ég sötét:
farkas vonít ma az utcán.
A kabátom alatt csontig ér a fagy,
bekúszik kiapadt ereimbe,
s mint vámpír, apró fogaival
szívja megalvadt véremet.
Minden fekete – hó nem esik most.
Csak a köd foszlik egyre.
Holtak állítanak ma pallost,
s sikítva futnak szét egy jelre.
A fény ma öl: az élet vár
csillagosabb egekre,
s három, eltévedt hópehely száll
megszáradt kezemre.